Háziasszony

Minden tiszteletem azoké a családos anyáké, akik dolgoznak és mindamellett becsületesen vezetik a háztartást, nevelik gyerkőceiket. Nem újdonság a mosás, főzés, takarítás, de most „élesben” gyakorolhatom mindezt. Igaz még csak egy hete vagyok „főállású háziasszony”, de már kimerültem. Mi lesz még az elkövetkezendő hetekben? Talán addig belejövök a dolgokba, de most még kikészít a kora reggel ébresztő, intézni az ügyes-bajos dolgaimat, főzés, kórház, összeszedni a srácokat, takarítani, ellátni a két cicát- akik közül az egyik még nagyon pici, szóval a szobatisztasággal is gondok vannak- mosás, teregetés, vasalás, egy halomnyi ruha össze-elpakolása, habár elég nagyok a fiúk, de mégis rájuk kell nézni, hogy nagyjából értelmesen menjenek suliba és így tovább.
Láttam én mindezt mikor Anya csinálta, segítettem is neki, de amikor mindent egyedül kell megoldani, akkor jön rá az ember, hogy mekkora nagy meló is ez. Ráadásul valami nagyon nem stimmel velem, mert ilyenkor a téli időszakban általában 52-54 kg is szoktam lenni, most meg a karácsonyi evészet után is alig 47,8kg-ot mutatott a mérleg. Most meg, hogy nincs is időm enni, reggel csak lehúzok két jó erős feketét, menet közben pár cigi, újabb két-három kávé, néhány cigi aztán este mikor a srácokat vacsiztatom, akkor bekapok általában egy-két falatot, hogy mégis lötyögjön bennem valami. Persze csodálkozom, hogy gyenge vagyok, mint a harmat, és csak vonszolom magam, és nem bírok úgy, mint ahogy szeretnék. Pedig nincs mit.

Aztán este mikor a pici babámnak (cicánk) az esti tejecskéjét melegítem már nem sok hiányzik, hogy beleessen a fejem a lábasba, de miután már ő is jóllakott,mint egy mázsás zsák zuhanyzás nélkül zuhanok az ágyba, mert már arra sincs erőm. Persze ez nem panaszkodás, szívesen csinálom, és azon kevesek közé tartozom, akik szereti a házimunkát, csak most eszmélek rá, hogy miért is nem akartam soha felnőni, valamint, hogy Anya miért viselkedik úgy, ahogy. És ami a legmegdöbbentőbb volt számomra, hogy ma, főzés közben rádöbbentem, hogy egyre jobban hasonlítok rá. Nem tudom ez mennyire jó, vagy rossz, de hasonlóképpen reagálunk le egy-egy dolgot. Például ma reggel elaludtam, 6 helyett sikeresen 7:40-kor keltem, ezért kapkodtam, hogy mindennel időben kész legyek, hogy tudjunk friss ebédet bevinni a kórházba, és amikor a fiúk megálltak a hátam mögött, vagy csak be-be somfordáltak a konyhába, hogy milyen alapanyagot tudnak kicsenni - mert jó heccelni az amúgy is idegbeteg Nővérüket- ugyanúgy ordítottam rájuk, mint Anya szokott. Hirtelen megállt a kés a kezemben és felkiáltottam: Ne már! Miért vagyok ilyen idegbeteg! Ezt most miért kellett? Tudtam, hogy nem az ő hibájuk, hogy későn keltem, ahogy az sem, hogy annyira kicsi a konyha, hogy hárman nem férünk el, de mégis leordítottam a fejüket. Ügyes vagyok mondhatom. Szerencsétleneken vezetem le, azt amit, nem rajtuk kellene. Persze nem ártatlanok ők sem, de ebben a szituban én voltam a hunyó. De legalább észrevettem magam. Már az is valami.

Persze aztán a vacsora sem volt kutya. Megint elővettük olaszos énünket. Komolyan mondom utánajárok egyszer, hogy nem volt e olasz, vagy hasonló hangos nemzetiségű a családban, mert elég fura nekem, hogy nálunk minden étkezést, családi együttlétet veszekedés kísér, sőt az egész napunk abból áll. 

Elárulom, hogy nekem egy háztartásban már 1 pasi is sok, nemhogy három, plusz még egy akaratos kandúr cica. Azt hittem, hogy a régi hagyományok, vagy nem is tudom minek nevezzem, íratlan szabályok már nem élnek, pláne nálunk, de rá kellett jöjjek, hogy nagyot tévedtem. Meg kellett tanulnom, hogy pasik mellett:

ad 1: leves nélkül nincs étkezés, max 2 napig lehet ezt húzni

ad2: húsleves, tört krumpli, valamilyen hús nélkül nincs vasárnapi ebéd

ad3: a reformkonyha nem kell a pasiknak. A hagyományos, jól megszokott ízektől eltérni végzetes hiba.

ad4: a húsleves tűzforrón jó. Csakis, kizárólag.

ad5: az ebédnek hétvégén pontban 12-kor az asztalon kell lennie. Maximum 10 perces késés engedélyezett. – Ez a pont kellő mennyiségű alkohol elfogyasztása után lép érvénybe erőteljesen. Máskor lehet játszani vele.

ad6: Ha ki van takarítva nem fogják észrevenni, sem odafigyelni a rend megtartására. De ha nincs kitakarítva trehány disznó vagy.

ad7: Mosni készülsz, a szennyes tartó viszont üres. Nézz szét a lakás eldugott zugaiban, a sakáltanyaként fémjelzett fiúszobában és megtalálod, amit kerestél! Egy ruhákból felhalmozott bűzlő halmot.

Ezt is megéltem, ezt is kipróbáltam! Apa szerint már beköthetik a fejem, átmentem a próbán. Azt mondta jó feleség lesz belőlem. :) Az én válaszom csak annyi, hogy már nem szeretnék feleség lenni, vagy nem úgy, ahogy azt ő elképzeli. :)