Azt álmodtam ma reggelre, hogy egy arc nélküli alak szorosan megölelt, és a kezét a már hatalmasra nőtt hasamon nyugtatta.
Következő képkocka, a szülőszobára tolnak be, teljesen kész vagyok, egyre gyorsabbak a fájások, szakad rólam a víz, és az arcnélküli nő, akit minden bizonnyal nagyon szerethettem a kezem szorította, és a homlokom puszilta. A fény egyre jobban zavarta a szemem, és már minden bajom volt. Szorítottam az ismeretlen kezét, téptem a lepedőt, mire egy erőteljes, egészséges babasírás törte meg a műtő csendjét. Hátradőltem az ágyon, pihegtem, és fél füllel hallottam, hogy: „Gratulálunk anyuka, egészséges, gyönyörű kislánya született.” Átjárt a béke és az öröm.
Vártam, hogy mikor láthatom a babám, amikor is az arcnélküli nő karján egy bepólyált kis „csomagot” hozott. A szívemre tette, de hirtelen rémület fogott el. A pólyában egy kutyakölyök volt. –Ez mi? Hol van a gyermekem?- s keserves zokogásban törtem ki. A nő, aki feltehetőleg a Kedvesem lehetett, csitított, hogy nyugodjak meg. „Mostantól ő a gyermekünk. Így leszünk egy család. Azt a csecsemőt pedig felejtsd el! Felejtsd el, mert én nem tudom úgy felnevelni, hogy nap, mint nap ránézek, és tudom, hogy semmi közöm hozzá. Nem tőlem fogant, nem az én vérem, és így…nekem…kérlek értsd meg, Nekem ez így nem megy! De megígérem Neked, hogy addig nem nyugszok, amíg nem találok olyan eljárást, amivel én magam termékenyíthetlek meg. S akkor a Te és az én véremből, lesz egy közös gyermekünk. Ígérem neked Kedvesem!
A zokogásom lassan halk hüppögéssé vált, megértettem, amit a nő mondott, de a kínzó fájdalom nem csitult, hogy elvették tőlem a gyermekem, az első szülött, egyetlen kislányom.
Reggel bedagadt, kisírt, vörös szemekkel ébredtem, és egészen mostanáig leverten tettem a dolgom. Megrázó volt, pedig csak álmodtam. Nagyon szeretem a gyerekeket, és egy szép napon, akár egyedül is, de mindenképpen szeretnék egyet. Nem kutyakölyköt, vagy kiscicát, hanem egy húsvér csecsemőt.
Nem kell ahhoz pszichológusnak lenni, hogy megfejtsd. Nyilvánvalóan a neveltetésed, a vallásosságod és a leszbikusságod az oka. Ha belegondolsz egy leszbikus kapcsolatban csak "csalással" lehet gyereked. Ezt te is tudod, mélyen az agyadban hátul és a lelkedben. A mélyen vallásos szál az életedben okozza az efféle vergődést és ez tök érthető. Nem szeretnél csalni. Egyet viszont nem javaslok. Hogy egyedül vállalj gyereket. Két felnőtt ember kell hozzá és nem miattad, hanem majd miatta. Hogy te hogyan lehetsz boldog ember azt magadnak kell tudnod, de gyerek nélkül semmi értelme...
VálaszTörlésValóban így van. Életem legnagyobb félelme, hogy nem lehet gyermekem, vagy, hogy beteg lesz. Ez a rettegés bár nem látszik, de mindig ott motoszkál a fejben. Abszolút tisztában vagyok azzal, hogy én anyának születtem, és az életem egy, vagy több gyermekkel lesz teljes. Ezért is mondtam, hogy akár egy nő oldalán, akár egyedül - tudom, hogy a gyereknek a legjobb, ha két szülője van, belátható okokból -, de társ nélkül még csak-csak, de gyerek nélkül nem tudnék élni...ez van! Dolgoznak az anyai ösztönök! :) Amikor Anya ennyi idős volt, már majdnem megvoltam neki. :)
VálaszTörlésA mélylélektani részt átugornám, viszont az álomban felvetett probléma valós. Hogy a gyerek "igazából" csak az egyikőtöké. Jogilag, és talán kicsit érzelmileg is. Utóbbin részben lehet segíteni, mivel van fiútestvéred, és esetleg a kedvesednek is lesz. Persze ez is okozhat több problémát, mint amennyit megold. Az örökbefogadás jogilag nem megy, a közös spermadonortól való fogantatásról meg láttunk filmet, és az nem jól sült el. Ez tipikusan az a probléma, amihez fel kell nőni, és jól fel kell kötni hozzá a bugyit.
VálaszTörlésEgy újabb szép példája a leszbikus szerelem buktatóinak. A gyerekvállalás megannyi kérdést vet fel, és számos ponton csúszhat el a kapcsolat. Ahhoz, hogy egy pár gyereket vállaljon szükségeltetik két felelősségteljes felnőtt, egy biztos alapon álló kapcsolat, érett gondolatok, és a megfelelő háttér.
VálaszTörlés