A pulóver

Ajánlott zene az olvasáshoz

Van az a fajta hiányérzet, amit nem tudsz megmagyarázni, nem tudod megfogalmazni, hogy pontosan mire is lenne szükséged, egyszerűen csak érzed, hogy valamit nem kapsz meg, ami nélkülözhetetlen az egészséges létezésedhez. Járod az utad, és folyton sóvárogsz azután a valami után.

Két kézzel szórod kincseid, folyton csak adsz, próbálsz úgy viselkedni, ahogy azt illik, hátha így majd megkapod. De semmi. Te még mindig rendíthetetlen maradsz, és továbbra is csak adsz, és adsz. De még mindig nem jön a várva várt eredmény.

Elkeseredsz, és nem érted miért nem kaphatod meg azt a valamit. Pedig nem kerül pénzbe, egészen egyszerű, pillekönnyű apróság, és még sem tud senki megajándékozni vele. Egyre frusztráltabb leszel, tiszta lelked bemocskolod, szitkozódsz, és karba font kézzel duzzogsz. Kérik, mondd el mi az a valami és megkapod, de nem tudod elmondani. „Valami, amit itt bent- szívedre teszed a kezed –itt kellene éreznem. De nem érzem. „ Honnan tudod, hogy erre lenne szükséged,ha még soha nem éreztél ilyet?” „ Egyszerűen csak tudom.”

Majd a duzzogásból dac lesz, és azt mondod : „…ha nem kaphatom meg,  már nem is kell! Megleszek én nélküle is.” Aztán befordulsz, és mogorva ember leszel. Nem lehet mosolyt csalni az arcodra, nem nevet többé a szemed. Boldogtalan, keserű perceidben nem érdekel többé senki és semmi, már nem találod szépnek  az ég kékjét, a virágok bódító illatát, a felhők diadalát. Telik az idő, és egyre magányosabb vagy hiába vesznek körül az emberek. Lelked mélyén érzed, hogy szükséged van arra a valamire, amit még mindig nem tudsz megmagyarázni, de talán ez a valami tartalmazza a teljes elfogadást, a feltétel nélküli szeretetet, s még kitudja mit. Egy nagy maszlag ez a valami, egy pozitív töltetű érzéshalmaz, amitől biztonságban érzed magad, és ami betölti az űrt, s megszűnik a hiányérzet.

Az az igazság, hogy nagyon nehéz megbékélni azzal, ami van, elfogadni azt, amit kapsz. Mást tudsz te adni, és mást tud a másik. Mindannyian máshogy szeretünk, de megfelelő figyelemmel, megértéssel, egymásra hangolódással, türelemmel és elfogadással a kettő egy egészbe forr össze, csak ki kell ezt várni. Bizalommal, és megfelelő kommunikációval pedig az űr is betölthető.

 

Manapság a csapból is az folyik, hogyha nem kapsz meg valamit, akkor állj tovább, égess fel mindent magad mögött és kezdd újra.  Ez mind szép és jó, s van amikor tényleg erre van szükség. De sokan meg sem próbálják megérteni a helyzetet, nem hajlandóak dolgozni a másikért, nem akarnak semmit feladni, beáldozni a kapcsolatért csak várják, hogy jobb legyen, vagy működjön magától. Aki ki tudja azt mondani, hogy: „hagyom a francba az idétlen hülyeségeivel, az őrületbekergető szokásaival, nem ér annyit ez az egész, hogy egy napot is emésszem magam rajta” az valószínűleg sohasem gondolta komolyan, és meg merem kockáztatni, hogy soha nem szerette igazán, úgy istenigazából a párját. Talán ezért is megy tönkre annyi házasság azok közül, amik eleve nem lettek volna halálra ítélve. Nem akarják befoltozni az elszakadt pulóvert, mert az már nem „olyan”, hanem kidobják és vesznek egy újat. Pedig egy több évtizedes kapcsolat pontosan olyan, mint a foltokból álló kedvenc pulóverünk, amit nem fogunk kidobni egy-két lyuk miatt, hanem folyamatosan foltozzuk, varrogatjuk, csak még sokáig megmaradjon. Aztán évekkel később már nem is olyan, mint amikor megvásároltuk, megkaptuk, de még mindig szeretjük, és ha meg kell válnunk tőle óriási fájdalommal jár. 

Kívánok mindenkinek egy ilyen kedvenc pulóvert, ami bársonyosan puha, finoman meleg, és ketten kényelmesen elférnek benne. 

Gondold jól át, hogy mit jelent számodra  a kapcsolat,  s ha úgy találod, hogy valami sántít, és nem az igazi – gondolok itt arra, hogy nem tudod maximálisan elfogadni Őt, ezáltal nem tudod őszintén szeretni a hibáival együtt-  akkor engedd el, ne kínozd magatokat, de ha úgy érzed, hogy IGEN, Ő az az ember, akivel meg akarom osztani az életem, és bár néha bosszant a kis szokásaival, de nem érdekel, mert szükségem van rá, és szeretem, úgy ahogy van, akkor ne habozz, ha elszakad vedd elő a tűt, meg a cérnát és varrd meg, ha nagyobb a lyuk, foltozd be, dolgozz érte, mert különben tovább foszlik és tényleg használhatatlan, működésképtelen lesz.