Ma újabb kezelésen estem át, és ez is nagyon fájt. Alig bírtam hazaérni a fájdalomtól, aztán az előszobában kiborítottam a gyógyszeres tasakot, és remegő kézzel kerestem a fájdalomcsillapítót, miközben könnyeim a papírtasakot áztatták. Később, mikor Anyával beszéltem telefonon már elcsukló hangon és fuldokló sírással kértem, hogy hozzon valamit, mert kimondhatatlanul fáj. Két hónapja kínlódok, és eddig azt hittem, hogy ezzel a dologgal kapcsolatban már átéltem az igazi fájdalmat. Tévedtem. Most is pizsamában, meleg paplanba burkolózva fekszem az ágyban egy adag jéggé fagyott palackkal. De elvileg ez volt az utolsó kezelés, úgyhogy talán már jobb lesz.
Hogy kicsit eltereljem a figyelmem valami L filmet kerestem a neten. Nem volt most kedvem sem csöpögős hetero romantikához, sem akcióhoz, sem horrorhoz. Az L filmek között sem találtam kedvemre valót, lapozgattam egyik oldalról a másikra, míg meg nem láttam a Szoba Rómában című filmet. Elolvastam a stáblistát, az infókat aztán gondoltam egye fene.
A rendező Julio Medem, a két főszereplő pedig: Natasha (Natasha Yarovenko) és Alba (Elena Anaya ) Adva van egy leszbikus „csajcsávó”, Alba , egy félénk, szöszke, orosz leányzó, Natasha, egy gyönyörű város, Róma, egy hangulatos, reneszánsz festményekkel teli hotelszoba, és egy forró, buja éjszaka. Az egész csak egy szimpla egy éjszakás kalandnak indult, Alba hódított, Natasha pedig kipróbálhatta a leszbikus gyönyöröket. Aztán más irányt vett a történet.
A sztori jó, a film kivitelezése érdekes, elnyújtott – 1 óra 43 perc a játékidő –de ahhoz, hogy minden porcikánkkal átéljük ennek az éjszakának az eseményeit, az érintéseket, az érzéseket, a vágyat, ahhoz szükség volt effajta megoldásra. Nekem személy szerint tetszett a film, hiszen éltem már át hasonlót, amikor tobzódnak az érzések, a vágy, a vonzalom térdre kényszerít. A zene pedig csodálatos. Majdnem két óráig kicsit elvonta a figyelmem, viszont most máshova terelődött át, ami meg a lelki fájdalmaimat piszkálja meg. Legalább nem lesz féloldalas, egyenlő a fájdalom nyelve a mérlegen, kiegyenlítődik a fizikai és a lelki gyötrődés. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése