Felfrissülés, Rubint Réka

Mint azt már többször leírtam, a testedzés, a mozgás szerves részét képzi mindennapjaimnak. Persze nem volt ez mindig így. Miután semmi, komolyan mondom, hogy egy kumma ritmusérzékem sincs, így a tánc már apró koromban sem játszott semmilyen szerepet az iskolás éveimben. Duci lévén, meg amúgy is, nem voltam jó a sportokban így nekem a sport, a mozgás egyenlő volt a szégyennel, az ügyetlenséggel és a megalázással. Aztán jött a tini kor, amikor már szégyen a kövérség, meg az egészségi állapotom rohamos romlása döntés elé állított. Miután megtaláltam, ami igazán hozzám illik, szinte észrevétlenül lopta be magát a mindennapi elfoglaltságok közé. Rájöttem, hogy a „testépítés” ( nem jó szó, inkább a testedzés ligthos formája …talán) az, ami a nagydarab, csúnya testemből tudna valami elfogadhatót, esetlegesen valami szupert is formálni. Nem érdekelt a kemény munka, hiszen láttam magam előtt egy bomba, szexi csajszit, és ezért képes lettem volna akármit megtenni. Persze bomba nő nem lett belőlem,de ma már eljutottam odáig, hogy mint egy macsó fickó pózolok naponta edzés után a tükör előtt, és azt tudom mondani, hogy hmm… alakul. Valószínűleg ez másnak fel sem tűnik, de én tudom honnan indultam, hol tartok és mit akarok elérni. Nem izomkolosszus, két ajtós szekrény szeretnék lenni, hanem szálkás, athletikus testalkatú leányzó, és be kell valljam, hogy mindig is vonzott a kocka has. Nem máson, hanem magamon. Hiszen ilyet csak tv-ben, fitnesz dvd-en látni, és olyan jó lenne. Félreértés ne essék, nem azért teszem mindezt, mert meg akarok felelni a páromnak, vagy akárkinek. Igen, szeretnék tetszeni Neki, szeretném, ha a strandon bikiniben sétálva azt tudná mondani magában, hogy: „ irigykedjetek, nézzétek meg, ez a csajszi bizony hozzám tartozik. „ De a fő, hogy megvalósítsam egy régi vágyam, helyreállítsam az önértékelésem, és mert piszok jó pózolni a tükörben úgy, hogy eme tárgy már nem ellenség, és olyasmit látok benne, ami számomra is elfogadható. 


Valamint az is benne van a dolgokban, hogy ez nálam már nem megfelelési kényszer, hanem minden lelki gondomat, feszültségemet az edzésben vezetem le, és ha látok egy minimális kis eredményt, akkor az hihetetlen pluszt ad. Így megkapom a mindig vágyott, hőn áhított pozitív visszacsatolást, és ilyenkor kicsit előrebillen a mérleg nyelve az önértékelésemet illetően. Persze ez csak néhány perc, max óra, aztán kezdődik minden előröl.

Viszont a fizikai fájdalom sok erőt kivesz az emberből, és nálam ez az állapot már 2 hónapja tart. Egyszerűen képtelen voltam 5 fekvőtámasznál többet, vagy félkaros súlyzóval 2 kg-ot kinyomni. Nah meg nem vitt rá a lélek, hogy nekiálljak edzeni. Aztán tegnapelőtt csak rávettem magam, átöltöztem, és egy hirtelen ötlettől vezérelve megcsináltam Rubint Réka 90 perces alakreform tornáját. Azt kell mondjam piszok kemény volt. Még a héten vagy kétszer nekifutok és talán javul annyit az állóképességem, hogy utána ráállhatok az erősebb súlyzós edzésekre. 

Pici reklám. Annak, aki edzésben van csak ajánlani tudom –minden fújjolás ellenére – mert bizony jól átmozgatja a testet, megizzaszt rendesen. Annak, aki nem annyira az aerobik és egyáltalán a mozgás híve, annak is van benne némi szépség. Totálisan meglepett, hogy mennyire erotikus ez a dvd. Komolyan. :) Az, ahogy Réka mondja, hogy: „Aha…érzed?” meg hasonló kis elejtések, aztán ahogy végigtaperolja a nők fenekét, combját…tyűű, nem gyenge. A mélyen ülő dekoltázsokról, feszülő naciban tornázó hölgyek kamerába pucsításáról már nem is beszélve. Szóval, aki nem akar mozogni, vagy nem így, hanem máshogy..höhö, annak egész kellemes soft bemelegítés valami máshoz. Ha értitek, hogy értem. :D

Vissza a földre. Edzés után most sem maradt el a szokásos feszítés, utána viszont engedtem egy kád langyos vizet, bekészítettem a laptomon néhány kellemes relaxációs zenét, és egy óra múlva, mint akit kicseréltek, úgy végeztem a dolgom tovább. Tele voltam energiával. Azt hiszem, ha így folytatom, nyár végén már másnak is fel fog tűnni, hogy min dolgozom. Vagy nem. De nem is számít. Elég, ha én látom.