A tragédia árnyékában

Nos a legújabb gondolat, ami eszembe jutott a tragédia kapcsán, hogy az élet egyetlen pillanat alatt véget érhet, és egyáltalán nem biztos,hogy marad idő mindent elrendezni. Így alig túl a húszon, arra gondoltam, hogy csinálok egy végrendeletet és minden függő dolgom elintézem, és lepapírozom. Nem, nincs akkora vagyonom, vagy ingóságom, amit szét kellene osztanom, de egyrészt rengeteg könyvem, komolyzenei cd gyűjteményem , fotográfiai technikám van, amiket nem szeretném, ha halálom után elherdálnának - mert igen komoly összegek és gürcölés után tettem szert rájuk -  vagy hogy a srácok veszekednének rajta. Szeretném, ha jó helyre kerülnének, olyanhoz, aki értékelni is tudja őket. Másrészt egy halomnyi írásom van a laptopomon, amik leszbikus tartalmakban bővelkednek. Na mármost nem szeretném, ha a szüleim és a testvéreim ily módon tudnának meg az igazságot. Sőt! Soha nem kell ezt megtudniuk, együtt élniük ezzel. De milyen lenne már, ha megkapná valamelyikük a gépem, elvinnének a szerelőhöz, az megbügykölné, levenné róla a jelszót és feltárulna az addig rejtve maradt világom. A tömérdek postom, levelek Exemnek és hasonló elmélkedések, történetek, számtalan leszbikus jeleneteket megjelenítő kép, videó, film. Tudjátok olyan ember vagyok, aki tudatosan kialakított egy képet az emberekben és azt lerombolni még halálom után sem szeretném. Nem, nem vagyok rossz ember, de vannak tényezők, amiket nem kell mindenkinek tudnia. Nem szeretném közzétenni az irányultságom, mert lehet egyszer besokallok és borítok mindent. Férjhez megyek, szülök vagy két gyereket. Nem valószínű, de a holnap mindig kiszámíthatatlan. Nah, de ha bárki bármit is tudna, akkor rögtön, helyből címkéznének és skatulyába zárnának. Nekem ez nem kell. Mindig is szabad ember voltam, aki bár nem teszi mindig azt, amit szeretne, de előnyben részesíti a nyitott kapukat. Nem szabad téves következtetést levonni, mert ez nem azt jelenti, hogy mondjuk egy párkapcsolatban is hagyok nyitott ajtókat. Mert ha én kapcsolatban vagyok, akkor minden ajtó becsukódik, még az ablakok is, redőny lehúz, és csak is kizárólag a párom létezik. Érte élek, érte halok. De az élet egyéb területein sem kell drasztikus dolgokra gondolni.

Vissza a tárgyhoz. Semmi extra dolgot nem fogok tenni, csak minden dokumentumomat lementek egy dvd-re és a páncéldobozomba rakom, aminek a kulcsa szintén el van dugva. A végrendeletben pedig hagyok egy levelet egy bizonyos illetőnek, akinek elárulom hol a kulcs és hol a doboz. Ki lehet találni, hogy az illető olyan lesz, aki szintén L beállítottságú, vagy legalábbis annyira bízok benne, hogy el merem árulni neki. Még a személyt nem döntöttem el, de ötletem már van kire bízhatnám életem titkát. A publikusabb postjaimat pedig szeretném lefűzetni és hátrahagyni a gyereke(i)mre, vagy a keresztgyerekeimre. Vannak dolgok, amik jobb, ha homályba vesznek, viszont másokat pedig azért szeretném, ha nem vesznének el. Jó lenne, ha tudnának, hogy élt, mit érzett, mivel foglalkozott, min munkálkodott Rosabella Sanchez.

Még ma délután nekilátok.