Ajánlott zene az olvasáshoz - hallgatása közben született eme post
Asszem ezt nem nekem találták ki. A szerelemi történeteim mind katasztrófával végződnek. Vagy így, vagy úgy. Ha nem hagyom magam szeretni azért, ha meg hagynám akkor meg azért. Ha nem kellek azért készülök ki, ha kellenék, de nem úgy,mint én azt elterveztem akkor meg azért. Ha nem tudok szeretni valakit, akkor azért idegeskedem, mert sajnálom szerencsétlen párát, ha megtudok szeretni valakit, akkor meg azért, mert úgyis tudom, hogy túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Vagy engem barmolnak szét, vagy én taposok végig minden szánt szándék nélkül a másikon. Ma már nem miértezek úgy, mint egy éve. Pedig mondhatnám, hogyha aznap reggel nem kelek fel, nem indulok útnak, nem szállok fel arra a nyamvadék vonatra, ha elhalasztjuk a dolgot egy héttel, ha nem iszom meg azt a málnát zavarom enyhítésére, és a sok sörre, akkor nem így alakulnak a dolgok. Már nem miértezek, csak csendben szidom magam, és már meg sem próbálom megérteni az összefüggéseket. Hisz még a mondás is azt tartja: „Nincsen rózsa tövis nélkül.” Vagyis nincs kapcsolat veszekedés nélkül, nincs szerelem gyötrődés nélkül. De ez egy másik történet. Az enyém talán abban rejlik, hogy soha többé nem lenne szabad senkit sem beengedni a szívzónámba, mert előbb vagy utóbb bántani fogom. Ha engem csalnak, bántanak, sebeznek, tépnek az egy dolog, hisz akkor nem kell a lelkiismeretemmel elszámolnom. De ha én török apró miszlikbe egy érző, dobogó, húsvér szívet, akkor bizony a szív hamvaiból visszajáró, fájdalmasan zokogó kísértet fog fölé szállni, hogy éjszakáról-éjszakára, napról-napra elpanaszolja kínjait, és elégtételt vegyen.
Asszem ezt nem nekem találták ki. A szerelemi történeteim mind katasztrófával végződnek. Vagy így, vagy úgy. Ha nem hagyom magam szeretni azért, ha meg hagynám akkor meg azért. Ha nem kellek azért készülök ki, ha kellenék, de nem úgy,mint én azt elterveztem akkor meg azért. Ha nem tudok szeretni valakit, akkor azért idegeskedem, mert sajnálom szerencsétlen párát, ha megtudok szeretni valakit, akkor meg azért, mert úgyis tudom, hogy túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Vagy engem barmolnak szét, vagy én taposok végig minden szánt szándék nélkül a másikon. Ma már nem miértezek úgy, mint egy éve. Pedig mondhatnám, hogyha aznap reggel nem kelek fel, nem indulok útnak, nem szállok fel arra a nyamvadék vonatra, ha elhalasztjuk a dolgot egy héttel, ha nem iszom meg azt a málnát zavarom enyhítésére, és a sok sörre, akkor nem így alakulnak a dolgok. Már nem miértezek, csak csendben szidom magam, és már meg sem próbálom megérteni az összefüggéseket. Hisz még a mondás is azt tartja: „Nincsen rózsa tövis nélkül.” Vagyis nincs kapcsolat veszekedés nélkül, nincs szerelem gyötrődés nélkül. De ez egy másik történet. Az enyém talán abban rejlik, hogy soha többé nem lenne szabad senkit sem beengedni a szívzónámba, mert előbb vagy utóbb bántani fogom. Ha engem csalnak, bántanak, sebeznek, tépnek az egy dolog, hisz akkor nem kell a lelkiismeretemmel elszámolnom. De ha én török apró miszlikbe egy érző, dobogó, húsvér szívet, akkor bizony a szív hamvaiból visszajáró, fájdalmasan zokogó kísértet fog fölé szállni, hogy éjszakáról-éjszakára, napról-napra elpanaszolja kínjait, és elégtételt vegyen.
Összekutyulódtam. Túl sok a gondolat, túl kevés az élet. Érdekes, hogyha személyesen megismersz, nagy valószínűséggel el sem tudod képzelni, hogy én írom ezt a blogot, és egyenesen a lelkemből árad eme érzéshalmaz kusza egyvelege. Pedig így van. Különös ember vagyok. Azt hiszed kiismertél, mindent tudsz rólam, nyitott könyv vagyok számodra…pedig nagyon nem. Úgy véled hideg vagyok és közönyös. Pedig nagyon nem. Úgy fogalmazol: nem vagyok más, mint egy elfuserált ember. Lehet igazad van, de nem vagyok gügyébb a legtöbb embernél, kik az utcán szaladgálnak. Őrült? Lehet. Egyszerű? Nehogy azt hidd!
Még mindig jól vagyok, csak aggaszt a jövő képem. Pláne miután elolvastam a Verazéletet. Soha egyetlen könyv, film nem csalt könnyeket a szemembe, de a Verazéletnek sikerült. Felszaggatta a varratokat, melyek összetartották a kilátszó húst, elevenné téve a friss sebet. Ki mertem mondani azokat az érzéseket, amiket eddig nem tudtam, és elsírtam az összes visszatartott könnyet. Úgy fekszek le éjszakáról éjszakára, hogy holnap jobb napnak kell jönnie…de azért összeteszem két kicsi kezem,és hálát adok az aznapért, mert sosem lehet tudni mit tartogat az új nap. Lehetőséget? Megtorlást? Büntetést? Irgalmat? Kegyelmi döfést? Avagy magát a kegyelmet? A válaszok nincsenek a kezünkben, azt csak a kelő nap első sugarai tudhatják.
Ez a Belga az a baj...
VálaszTörlésAmióta olvasom a blogodat érzek egy jó adag lelki zűrzavart.Kiegyensúlyozatlanságot.Fájdalmat.Magányt.:(
Hogy hogyan fog ez változni?Ha te is változol.Akkor a körülmények is változnak.Ha ez nem történik meg, akkor továbbra is magaddal cipeled,a negatív történéseket.A "batyut".
A pszichológus önmagában kevés.Muszáj neked is dolgoznod önmagadon.
Ezt saját magamon is tapasztalom.Már egy jó ideje járok hozzá és arra jó hogy szinten tart.
Van többféle módszer is erre:Meditáció,reiki,jóga,nadi.
Sajnos ehhez is idő kell,de igazán te magad tudod meggyógyítani önmagadat.
Huh ez darabos lett kissé bocsi.
VálaszTörlésNos nem tagadom egy percig sem, hogy amit megállapítottál mind igaz. Kiegyensúlyozatlan vagyok, és a mindennapjaim egy iszonyat gyorsan változó hullámvasútra hajaznak.
VálaszTörlésA pszichológus szó hallatán mindig úgy reagálok, mint egy lázadó tini: "Minek az nekem? Nem vagyok én bolond!" Valahogy sosem fogott meg, hogy egyszer felkeressek egyet. Tisztában vagyok azzal, hogy amíg magam nem rakom rendbe, addig hiába várok bármit is, mert így csak a rosszat vonzom be, valamint a jót sem tudom helyén kezelni. S, ami a legfőbb tényező az az idő, és az impulzusok,amik érnek. Egyébként már elindultam " a rakd össze magad" útján, de elég hosszadalmas a dolog.
Mióta olvasod a blogom? :)
Igen tudom,már olyan 9 éve űzöm a rakd össze magad programot.:D Olyan szinten voltam hogy már nem bírtam tovább ezért mentem el pszichomókushoz.Olyan 5éve. Eredetileg nekem is ez volt a hozzáállásom. Persze mindegy hogy milyen utat választasz az a lényeg hogy valami működő legyen.Sok mindent próbáltam, aztán egy jó részét eldobtam miután nem vált be.
VálaszTörlésTalán úgy tavaly április óta olvaslak.Am te vagy az egyik kedvenc bloggerem.:D A negatív dolgok ugyanúgy megtörténnek az életedben,mégsem vagy egy mély depressziós,rinyálós lány.:D Meg tudod őrizni a tartásod.
Azt is érzem veled kapcsolatban,hogy mivel vidéki vagy,(ahogy én is,és jellemző rám is),eléggé elszigetelődsz,mert valószínűleg kevés olyan barát van aki megért,vagy aki ugyanúgy leszbikus.Ez nehéz lehet,tudom.
Örülök, hogy nem hagytad el magad, hanem kezedbe vetted az irányítást. Én még nem vagyok ehhez elég mélyen, úgyhogy egyenlőre marad a dacoskodás. :) Inkább a munkába, és az edzésbe menekülök, persze tudom, hogy lelki síkon is kellene valamit tenni.
TörlésÓ. Nagyon meghatódtam. Nagyon örülök,hogy olvasol, és annak meg még inkább, hogy kedvelsz is. :) Ez akkora elismerés nekem. Köszönöm szépen kedves szavaid.
A tartásom igyekszem megtartani, bár azért elég sokszor vinnyogok itt nektek, amit szégyellek is rendesen. Talán azért, mert máshol nem tudok, nem akarok. A blog az egyetlen olyan hely, ahol maximálisan élek, és megélhetek dolgokat. Köztük az irányultságom is. Barátaim vannak, sőt! Azt mondják óriási közösségi ember vagyok, de persze ez nem jelenti azt, hogy az ember időnként nem érzi magát egyedül, magányosnak. L ismerősöm khm... egy kezemen meg tudnám számolni mennyi van. ( Akiket személyesen is ismerek.) De a legnehezebb, hogy nem oszthatom meg a családommal, barátaimmal az örömömet, bánatomat. Ezért van egy másik családom is, egy tündéri pótmamám és ennyi. Nyilván ez nem normális, de egyenlőre nem tudok jobbat. :)
:D Köszi. Hát ezzel naponta kell harcolni, de azt hiszem ismerős.
TörlésTermészetesen mindenkinek szabad választása. Am olyan jól írtad le a pszichológust hogy azt hittem tényleg jársz. :S
:DD Szívesen. :D Ez tényleg ritkaság, ezért gondolom így. Örülök neki.:D
:DD
Az nem baj ha kimondod az érzéseidet, akkor van probléma ha másról sem szól a blog. Ezt meg tudom érteni, hogy itt tudod kiélni magad. Nekem is vannak ilyen érzéseim. Aztán ha kiröppensz a családból, végre jobban önmagad lehetsz, és szabadabb.
Én L barátra gondoltam.Akik elfogadják ezt és melletted vannak. Bár az utóbbi időben kezd fárasztani a kategorizálás. Most keressek heteró és L barátot külön? Egy frászt! Olyan kell aki igazán elfogad nem?Te hogy gondolod?
Így van, ahogy mondod! Ez egy mindennapos harc, csak vannak időszakok, amikor kicsit erősebben tőr rád ez az egész. Na olyankor nehéz. Aztán jön valami jó,és a gondok elhalványodnak. Persze a probléma nem szűnik meg létezni, csak lapul a sorok mögött. Nem is tudom,hogy meg lehet e szüntetni végérvényesen...
TörlésArra igyekszem odafigyelni,hogy ne csak vinnyogásból álljon a blog, de néha elszalad a csikó. Persze,ha meg nem szaladna el, akkor meg én szaladnék. :) Valahogy meg kell tartani az egyensúlyt. :)
Az L barátok érdekes téma. Sokan mondják,hogy annál rosszabb, ha L barátai vannak az embernek, mert sok a kavarás, elszedik a másik barátnőjét...stb. Nekem L barátaim a blog kapcsán lettek, aztán abból a nőből, aki a párom nem lehetett így lett az L ismerősöm, "barátom." A címkézés egy undorító dolog. Nagyon utálom. Én szándékosan nem írom ki a homlokomra,hogy hé haver! Leszbi vagyok! Nem! Én egy normális, fiatal ember, nő vagyok és jó napot! Hogy nőt szeretek? Ja, hát az legyen az én saját dolgom. Azt mondom,ha találsz olyan heteró barátot, aki tényleg elfogad olyannak, amilyen vagy, akkor az egy szerencsés helyzet,és meg kell becsülni. Az L barátok pedig azért jók, mert ők megértik,hogy min mész keresztül, és igazi lelkitársak lehetnek. Egyébként meg teljesen mindegy,hogy milyen az irányultsága a barátodnak, itt is az a lényeg, hogy az embert kell nézni, semmi mást. Szeressen, elfogadjon és tiszteljen! A többi nem számít. Nekem az első nagy szerelmem lett ilyen barátom hiába heteró. Bocsi, kicsit felszívtam magam. :) Mindig ez történik,ha feljön a téma.
"Egyébként meg teljesen mindegy,hogy milyen az irányultsága a barátodnak, itt is az a lényeg, hogy az embert kell nézni, semmi mást. "
TörlésEzt írtam én is.:D Bár nekem az eddigi tapasztalat az hogy aki L barát az könnyebben elfogad.
"aztán abból a nőből, aki a párom nem lehetett így lett az L ismerősöm, "barátom." Miért nem?Ha meg szabad kérdezni?:S
"Bocsi, kicsit felszívtam magam. :) Mindig ez történik,ha feljön a téma."
Miért frusztrál ennyire?Nehéz elfogadnod?
Az L barátok tényleg elfogadnak, hiszen tudják min mész keresztül. De tényleg csak az számít, hogy ki a barátod, mert ugye nem általánosítunk, tehát az egyik L lehet egy tündérien aranyos, megértő bajtárs, míg a másik egy kavarós kis "dög". Már bocsánat a kifejezésért.
VálaszTörlésRosszul mértem fel a helyzetet kis tapasztalatlan révén, és nem akart tőlem semmi olyat, vagy csak játszmázott. :) Ma már örülök is, hogy így alakult, mert jobb ez így mindenkinek. :)
Leginkább az frusztrál, hogy ennyire leprásnak nézik a leszbikusokat, és melegeket. Ez mindig fel tud bosszantani, pláne,ha tudatosul, hogy én is ebbe a kategóriába esek csak mert nőt szeretek. És igen, még nehéz ezt elfogadni, és még mindig ott vagyok, hogy lehetőséget adok valaminek, hogy kialakuljon, de ha nem jön össze, akkor... Persze ez is olyan, hogy egy pasival nem tudnék normális szexuális kapcsolatot, ergo párkapcsolatot kialakítani, tehát még ha "visszamennék" heterónak sem működne. Fáj, és sokat küzdök ezzel. Néha úgy érezem, túl nagy teher ez, de közben tudom,hogy jó helyen vagyok. :)
Igen valóban L-ek között is sok ribi van.
VálaszTörlés: ( Ez szomorú,nagy koppanás volt az tuti. Vannak aki szeretnek játszogatni.
Nagy teher az biztos, ez egy zavaró korlátozás hogy sok ember így reagál. Hiszen nem lehetsz olyan szabad, nem viselkedhetsz úgy mint, ahogy akarod.
Önmagadat megtagadni marhaság.Ami érzed hogy nem te vagy ne erőltesd,azzal csak ártasz magadnak. Úgy gondolom hogy kitartó munkával mindez elfogadható, de az biztos hogy átkozottul nehéz ezt,évek-évtizedek.Még mindig nem sikerült nekem sem.
Az tuti.
VálaszTörlésKoppanás volt, de szerencsére hamar leesett, hogy jobban jártam így, és aztán történt egy sokkal jobb dolog az életemben. Fogalmazzunk úgy,hogy csoda történt. :)
Vannak, de nagyon sokszor észre sem veszik,hogy játszanak. Persze akad szép számmal olyan is, aki sportot űz a csajok hülyítéséből...
Kicsit megnyugtató, és kicsit elszomorító is, hogy még neked sem sikerült teljesen. Te mióta tudod magadról,hogy L vagy? A családod tudja?
Na ez tök jó. :D Kaptál valakit aki jobban megérdemel. :D
VálaszTörlés"olyan is, aki sportot űz a csajok hülyítéséből..."
heteró csajok,vagy ilyen megfáradt L-ek re gondolsz?
Hogy más vagyok,hmmm lássuk csak. Nagyon régóta,de akkor még ezt úgy nem tudatosult,olyan 5 voltam,meg el is fojtottam, aztán 18 évesen újra előjött. Csak anyám de nem tudja elfogadni teljesen. Am neked valaki tudja, vagy nem is akarod elmondani? Lehet nincs is értelme,mert ez a te legbensőbb dolgod. Hogy kit szeretsz és miért.
Igen, nagyon jó volt...aztán elrontottam...
VálaszTörlésHa nem is megfáradt, de mindenképpen lelkileg sérült lehet az, aki csak gyűjti a skalpokat, és egyszerűen képtelen elköteleződni, megállni egy ember mellett.
Olyan régóta tudod, és még azóta sem... Ez elkeserít. Abban bíztam,hogy kb. 2 -2,5 éve tudom, 1 éve nem ellenkezem ellene és max még 1 év és már helyre is áll bennem a harmónia e téren... Nem mondtam senkinek, bár anya szerintem tudja, mert mindig elmondom,hogy nekem nem lesz férjem, nem akarok pasit, és úgy 12 éves lehettem amikor reggeltől estig csak is kizárólag az egyik tanárnőmről tudtam beszélni és megjegyezte anya, hogy csak nem szerelmes vagy belé? a nőket szereted? Persze néztem óriási bociszemekkel,hogy miről beszél, hiszen azt sem tudtam mit jelent. Egyébként nem is tervezem elmondani senkinek. Az Exem, aki heteró, na ő tudja ( vicces, mert ő azt hitte, hogy jót szórakoztunk együtt és annyi, aztán erőt vettem magamon és bevallottam neki, hogy amióta kipróbáltuk a dolgot rájöttem,hogy ez az én utam.) szóval csak ő tudja, ő képviseli a családom és kész. Persze otthon tudják általában hol járok, kivel, azt mondjuk nem, hogy mit csinálok XD, de van egy jó taktikám ezzel kapcsolatban. Apró lépésekkel építem be a köztudatba az illetőt, akivel szoros kapcsolatot ápolok, így lassan a család tagjává válik, és már nincsenek kérdések miért megyek el hozzá. :)
Igen nehéz elfogadni,am írtam részletesebben.
VálaszTörlés"reggeltől estig csak is kizárólag az egyik tanárnőmről tudtam beszélni"
:) Olyan aranyos. Az a tanár-diák szerelem. Kár hogy ritkán valósul meg a gyakorlatban. Nekem is volt ilyen gimiben. De én már jó ideje nem mondok el semmit a szülőknek,mert ilyen típus vagyok,és mert nem bíztam meg bennük,már 16 évesen sem.
"nem is tervezem elmondani senkinek." Helyes!Ez csak a te dolgod.
"hogy amióta kipróbáltuk a dolgot rájöttem,hogy ez az én utam" Tényleg? de érdekes hogy így jöttél rá. Hmm nem szokványos dolog.Ezt a nagyon mély közvetlen női-barátnői kapcsolatot mindig is irigyeltem.
"Apró lépésekkel építem be a köztudatba"
Ügyes.: ) Én nem nagyon bonyolítom az ilyet.Nincs hozzá semmi közük,tehát nem beszélek róla. Azt sem tudják kik a barátaim.
Megkaptam, válaszolok ott is. :)
VálaszTörlésHát, igen. :) Persze akkor még nem tudtam, hogy az az volt. Pusztán csak jól éreztem, magam a tanárnő közelségében, és jól esett, ahogy foglalkozott velem. Tényleg kár. Nem feltétlenül baj, hogy nem osztasz meg mindent a szüleiddel. Én is csak azért teszem, mert nekünk nagyon jó anya-lánya kapcsolatunk van, és bízom benne, bár azt nem kötném az orrára,hogy mi a helyzet. Sajnálom, hogy neked nem jutott ki ilyen kapcsolatból. Azért annyi idősen még jó, ha egyfajta bizalmi kapcsolat van szülő és gyerek között.
Igen. Hiába voltak meg a jelek korábban is, a neveltetésem miatt főként eszembe sem jutott, hogy bármi ilyen előfordulhat. Aztán jött egy éjszaka, aztán még több és már nem tagadhattam tovább önmagam előtt, hogy mi a helyzet. Aztán, amikor jött Kicsi Csoda már semmi bűntudat, lelkiismeret furdalás nem volt bennem. Egyszerűen hagytam, hogy megtörténjenek a dolgok. Átadtam magam a vágyaimnak, és nem törtem az agyam, hogy ez most jó, vagy sem. A lehető legjobb döntés volt.
Köszi. :) Mivel elég nagy kontroll alatt vagyok, és még megvan a bizalom is,viszont a szexuális életembe nem szeretném bevonni őket, így valamit ki kellett találnom, hogy mindenki nyerjen. :) Most az van, hogy folyton kérdezik, hogy van a barátnőm, nem látogatom e meg, beszéltem e vele. XD :D Ha tudnának... XD
Nem rossz így, hogy tényleg semmit nem tudnak rólad? Nem szeretnéd megosztani velük az örömöd, bánatod, az életed? Vagy már lemondtál róla?
"Én is csak azért teszem, mert nekünk nagyon jó anya-lánya kapcsolatunk van, és bízom benne,"
VálaszTörlésIgen,ez valóban jó.Hát ez van. Azért is nem osztok meg dolgokat,mert visszaélnének vele remekül.EZ az egész családra igaz,talán anyámra nem.
Igen bár a 16 már erősen a "lázadó korszak".
Éjszaka?Hmm gondolom,gondolatok érzések és vágyak.Örülök neki hogy eljutottál eddig,hogy már önmagad tudsz lenni.:D
Érdekes,nekem is éjszaka jöttek az érzések,vágyak...
"elég nagy kontroll alatt vagyok" Hmm hát készülj fel kemény harcokra szerintem az elszakadásnál. Persze akkor válsz le amikor érzed,de ilyen esetben minnél előbb annál jobb. Am szerintem ezt a kontrollt nem feltétlenül kell elviselned,különösen ha bántó fájó és negatív következményei vannak rád nézve.(Tudom a függőség nagy úr) Ezért különösen fontos hogy önállósodj.
"Hát ha tudnák:D" Vicces :D Teljesen megértem hogy titokban tartod.
"Nem rossz így, hogy tényleg semmit nem tudnak rólad?"
Apám úgy tekint rám mint egy gyerekre,akinek minden dolgába bele akar szólni.(Ez csak valamelyest mérséklődött az utóbbi időben)Úgy gondolja hogy a szülőt minden körülmények között igaza van és tisztelni kell. Az hogy mi van a gyerekkel és mit akar,az már egy lényegtelen kérdés.Ezenkívül mestere az érzelmi zsarolásnak. Igazából arra vagyok jó,(de ezzel nem vagyok egyedül) hogy kiszolgáljam és időnként jól belém rúgjon.
Anyám szintén az érzelmekkel manipulál,és próbálja minél jobban fenntartani a függésemet.
A testvérem,úgy kezel mintha a gyereke lennék,és nem tűr ellentmondást,visszaél a helyzetével....
Anyám tudja de a többiek majd akkor tudják meg ha teljesen független leszek.
Szeretném megosztani az érzéseimet és a gondolataimat igen, de olyan emberekkel akik megértenek,nem játszmáznak velem,és valóban szeretnek.
Igen lemondtam.