Tajtékzottam, mint a sötét tenger, és nem tudtam mihez kezdjek. Ez már túlontúl sok volt. Rita felbukkanása, bunkósága, Zsófi vallomása, a kamerák. Zúgott a fejem, és nem volt már erőm gondolkodni, mert minden szó egyszerre visszhangzott, újra és újra. Megláttam egy homályos feliratot, amin ez állt: Búfelejtő. Igen, erre van most szükségem! Ordítottam magam elé, majd egy határozott mozdulattal feltéptem az ajtót. A pulthoz siettem, ahol 3 nagydarab, láthatóan részeg férfi bámult rám. Nem bírtam türtőztetni magam.
-Mit bámulsz melák? He? Nem láttál még nőt kocsmában?
-Nyugi van kishölgy, tán elhagyott a szerelmed? - Gúnyolódott a középső pacák, a többiek pedig jót röhögtek ezen.
-Basszd meg, köcsög! – Löktem oda foghegyről, némi nyugalmat magamra erőltettem, és a csaposhoz fordultam. – Egy üveg…-pár pillanatig elgondolkodtam mi az, ami gyorsan hat, és nem hányom vissza. – egy üveg vodkát kérek. – A csapos fickó valószínűleg meglepődött a hallottakon, de miután rám nézett, és látta, hogy várakozva és kissé türelmetlenül nézek rá, lerakta az italt, mondta az árat. Fizettem, aztán amikor kiléptem az ajtón, még hallottam, hogy a részeg pacákok gúnyolódnak a szerelmi bánatomon. Legszívesebben visszaszóltam volna, de nem akartam balhét. Magam sem értem miért. Megérdemelték volna. Tettem két lépést, majd remegő kézzel felbontottam az italt, és egy hatalmasat kortyoltam belőle. Áhh, ez borzasztó! Majd az alkarommal megtöröltem a szám, és tovább indultam céltalanul. Néhány méter után egy NON-STOP abc-re lettem figyelmes, és rögtön bevillant, mivel tudnám az ízét elvenni ennek a rettenetnek.
Két perc múlva már csak úgy nyakaltam az őszibaracklével vegyített vodkát, ami hihetetlenül gyorsan hatni is kezdett. Forgott velem a világ, de nem bírt érdekelni. Léptem hármat, kortyoltam kettőt. Aztán így tovább, amikor már nyolcasokat írtam le az Északi-körút kellős közepén. Annyi volt a mázlim, hogy valamiért nem volt olyan forgalom, mint szokott. De így is szóltak a kürtök, és repkedtek az anyázások. Nem is értem miért. Csak üssetek el, mindenki jobban jár. Ekkor elkezdtem csuklani, majd négykézláb elkúsztam a járdaszigetig, ahol leültem és újra meghúztam az üveg nyakát. Rémülten vettem észre, hogy már csak félig van a 1,5 literes üveg. Oóóó, mi lesz most? És elterültem, betöltve a járdaszegélyt. Ekkor arra lettem figyelmes, hogy valahonnan zene szól. Mi a fene, buli van és nem is szóltak? – morgolódtam, és kellett két perc mire rájöttem, hogy a telefonom csörög. 6 nem fogadott hívás. Oóóó, kinek vagyok ennyire fontos?-bámultam a kijelzőt. Egyik szemem behunytam, a másikkal pedig próbáltam kisilabizálni ki is keresett. Hanna. Ó, Hanna! – Hangom elvékonyodott. Visszahívtam, nem akartam, hogy aggódjon, bár ezzel már elkéstem.
-Maio, hol vagy, miért nem vetted fel a telefont?- csengett Hanna lágy hangja.
-Ó, szia Életem! – egy óriásit csuklottam, majd folytattam – Volt egy aprócska…nem is…egy óriási probléma. Elmentem elintézni.
-De te részeg vagy Maio! Hol vagy? – Egyre idegesebbé vált a hangja a vonal túloldalán.
-Jaj, te kis szépség, még jó, hogy részeg vagyok. Józanul ki sem bírnám. Feküdj le nyugodtan, de egyedül ha lehet. Nem szeretném, ha valaki elvenné az ártatlanságod Édes!
-Maio!!!- ordította Hanna – Miért csinálod ezt? Kérlek gyere haza, itt várlak az ajtódban! Kérlek!
-Nem megy Édesem! Menj szépen haza! Egyszer még biztosan találkozunk! – azzal bontottam a vonalat és visszafeküdtem a földre. De nem tudtam nyugton maradni. A sírás fojtogatott, és mehetnékem támadt. Óriásit kortyoltam, majd egyszerre két szál cigit gyújtottam meg, és tettem a számba. Vitt a lábam előre, bár időnként meghemperegtem egy-egy pocsolyában. Mikor esett az eső? Észre se vettem. Még a fáradtságot sem vettem, hogy rendbe hozzam magam. Haladtam tovább. Aztán újra feltört a keserű epe, amivel nem tudtam mit kezdeni. Forgott a gyomrom, dolgozott a vodka. Célba vettem egy közeli bokrot, majd ahogy kiürítettem a bántó tartalmat, megitattam porzó veséimet. A fájdalom erősebb volt, mint én. Könnyeim áztatták sáros arcom.
***
-Maio, hajnali egy óra van. Mit akar ilyenkor? – szisszent fel mennydörgősen Mrs. Agyturkász.
-Nos, azonnali…sürgős életmentő kezelésre van szükségem. – Közöltem eszelősen a pszichológusommal, közben pedig valami rettenetesen magas híd peremén álltam.
-Maio! Megőrült? Maga részeg. Hol van most? Mit csinál?- Már a pszichológus is aggódni kezdett.
-Hm…hát…tudja, csak azt teszem, amit ilyenkor tenni kell. Elrendezem az ügyet. – S elkomorodott a hangom.
-Nagyon kérem Maio, ne csináljon semmilyen őrültséget! Mondja meg hol van és odamegyek.
-Hát, valami hídon, de pár óra múlva a tévéképernyőjén is meg fog jelenni a szalagcím. Ne féljen Mrs. Agyturkász kisasszony! Hallom, hogy fél! Nem kell, ez nem fog fájni. Észre sem veszem majd. Csak úgy meghalok. – De ezt már csak fél füllel hallotta a rémült nő, mert közben öltözködött, majd a kocsijába ült, hogy megkeressen. Az őrült páciensét, akit közben folyamatosan beszéltetett
.
-Maio, szálljon le onnan! – kérte, miközben már a hátam mögött állt.
Olvastam az írásodat, örülök neki, hogy te is írsz leszbikus „regényt” hiszen nagyon kevés a kínálat, és már szörnyen unalmas a heteró történeteket olvasgatni. Hiányoznak ezek a művek. Tetszik a történet. Romantikus-aranyos, szomorú, és drámai. Ahogyan elkezded a történetet olyan a főszereplő stílusa, mint Jheny az L-ből. Ez annyira nem tetszett, de a később más arca jelenik meg Maionak aki szimpatikus,igaz még ő is nagyon mélyen van lelkileg. Biztosan a saját érzéseidet éled meg benne. Nem egy felszínes valami, hanem vannak benne mély dolgok. Ez tényleg sokat segít feldolgozni a problémákat. Ahogy a pszichológus mondja meg lesz dolgozva a probléma. Nem lesz elfojtva.
VálaszTörlésÉn is írok ilyen történeteket, bár jobb a való élet. Ahol nem mindig történnek meg a dolgok, de ezért jó az írás. A hangulat miatt.
Én néhány dolgot változtatnék rajta. :
-Bár Maio-ról szól, amit írsz, viszont jó lenne, ha a történet nem egy szálon futna, sokkal izgalmasabb, ha több cselekmény van egyszerre.
-A többi szereplőről is írhatnál többet, mert jó lenne egy kicsit jobban ismerni őket, a személyiségük lehetne kidolgozottabb.
-Az elején lehetne egy kis előtörténet. Nem sokat tudunk Maio-ról, a dolgok közepébe vágás a kezdés, vagy később akarsz mesélni a múltjáról?
-A történet nagyrészt a párkapcsolatokról szól, lehetne azonban más téma is, mert egy leszbikus élete nem csak a kapcsolatokról szól.
-A történet hangulatából érzem a szeretethiányt. Természetesen a főszereplő beállítottsága elég depis, ebből adódóan a történet is az. Jót tenne viszont a történetnek, ha lenne egy pozitív kontraszt.
-Zsófi,Rita és Hanna is teljesen odavan a főszereplőért, :D hmm ez így túl egyszerű. (Ezt én is elkövettem csak fordítva írás közben.) Lehet azért ilyen szempontból is több plátói szerelem.
-Maio nem tudja eldönteni, hogy kit is akar. Ez persze életszerű, de úgy érzem, h annyira nem tudja pontosan, élesen elválasztani a barátságot a szerelemtől.
Bocsi kicsit hosszú lett.
Mélységesen egyet értek az előttem szólóval.
VálaszTörlésNagyon szépen köszönöm mindkettőtöknek, hogy hozzászólásotokkal segítettek nekem. Mindig jól esik a pozitív, építő jellegű kritika, mert ebből lehet meríteni, és fejlődni. Mint, már írtam ez az első hosszabb történetem, és igazából csak egy rövid kis terápiás "valaminek" készült, de aztán másként alakult. Elsőként szeretném leszögezni, hogy a sztorinak, és az érzéseknek semmi köze nincs a valósághoz. Mindössze a képzeletem szüleménye. Az viszont igaz, hogy mostanság sok nehéz pillanatom volt, van, amin agyalok, töröm magam, és valahogy muszáj "megdolgozni", ahogy Black Horse is mondta.
VálaszTörlésNa, de akkor lépésről lépésre.:)
-A több szál bonyolultabb kicsit, nekem is a terveim között szerepelt, csak még nem igazán jutottam konszenzusra. De igyekszem beleszőni egy másik szálat is.
-Újraolvastam az egészet, és valóban igazad van a szereplők jellemének kidolgozottságáról. Csak mivel E/1-ben íródik, így kicsit nehézkes, szenvedek vele picit, de dolgozom rajta.
-Az in medias res kezdés szándékos. Nem szeretnék mindent az olvasók szájába rágni, mert nagyon nem szeretem az olyan történeteket, amikor minden készen van tálalva. Szeretnék réseket hagyni, hogy lehessen gondolkodni rajta, fantáziálni. Természetesen a legfőbb információk kiderülnek menet közben. Próbálom a lehető legéletszerűbbre formálni. Hiszen az élet sem fenékig tejfel, nem kapunk meg mindent egyszerre, és úgy, ahogy szeretnénk. Ráadásul ha megismersz egy embert az életben, akkor sem tudsz róla meg mindent egy csapásra, csak szépen lassan. Fokról fokra.
-Mivel Maio fél éve mély depresszióban él, és a legfőbb problémája a szerelme elvesztése, majd egy másik lány felbukkanása, így erre van kihegyezve a történet, de természetesen lesznek más jelenetek is. :)
-A pozitív kontrasztot nem tudom megígérni, mert elterveztem valamit, de Maio szinte életre kel, és éli a saját életét. Persze igyekszem kordában tartani. :) De az eredeti terv szerint pozitív kicsengése lesz, ugyan nem filmesen rózsaszín. :)
-Nem árulok le több titkot. Legyen meglepetés! :)
Még egyszer köszönöm az építő kommentet, kérlek tartsd meg ezt a jó szokást, és írj! Akkor is, ha tetszik, és akkor is ha nem! Valamint köszönöm, hogy olvasod a történetem, a blogot! Üdvözöllek köreimben mindkettőtöket! :)
Szívesen.:D Jó olvasgatni tetszik ez a történet.Mé ha kicsit depis is.:)
VálaszTörlés-Az E/1 be a szereplők beszéltetése szerintem azért könnyebb mintha E/3-ba írnál.Jobban bele lehet képzelni magad.Persze nem mindig kell beszélniük magukról. Érezni kell hogy mikor.
-Hát én nem akartam hogy mindent írj le az egyes szereplőkről az elején,csak azt hogy kicsit többet.
Az jó ha ennyire élő a főszereplő.Bár az is jó ha nem csak egy főszereplő van.
-Olykor szerintem egy nem túl felemelő befejezés,nagyon nem várt befejezés, még ha szomorú is, de csavaros az jó lehet.
-Maionak nagyon fontosak a kapcsolatok. Igen,de például miért lett depressziós?A barátnője elvesztése miatt?Nem biztos. Mert nem mindenki lesz az ha elveszti a barátnőjét. Erről is lehetne írni.A személyiségéről.
Nincs mit.:D Érdekesnek találom az írásodat,és örülök neki hogy írsz ilyen történetet. (mármint ez nekem szólt?)Jó,elmondom a véleményem ha szeretnéd.Így a negyedik részből már érzem hogy elkaptad a fonalat.Az jó benne hogy ugrálsz helyszínek között.Ugyanígy elkezdheted a másik szálat. Bár nem tudom hogy egy pszichológus tényleg hogyan reagálná le ezt,de ez már Maio problémája.:D Csak így tovább.:)