Az új szerzemények

Csengettek. Szívem hevesen kalapált. Úgy rohantam lefelé a lépcsőn, mint egy eszeveszett, rémületes lendülettel téptem fel az ajtót, majd megpillantottam a csomagszállítót, akit már úgy vártam. Gyorsan fizettem, aláírtam és már szaladtam is a szobámba, hogy remegő kézzel kiszabadítsam a könyveim. Először csak szép lassan, majd egyre türelmetlenül cibáltam a dobozt, hogy végre megpillanthassam Lovas Nagy Anna: Verazélet című könyvét, és Eve Ensler: A Vagina Monológok hangoskönyvet. Mondanom sem kell, hogy csillogott a szemem az új szerzeményeim láttán. Aztán kinyitottam a könyvet, beleszippantottam, forgattam, megnéztem kívül-belül, lapozgattam. De sokkal kíváncsibb voltam a Vagina Monológokra. Nem a hangoskönyvre, mert van már ilyenem, sokkal inkább a „könyv” tartalmára. 

Hogy őszinte legyek nem egészen erre számítottam. Én valahogy sokkal piszkosabbnak, talán erotikusabbnak képzeltem. De ez csöppet sem vont le az értékéből. Az pedig, hogy „előadták”, felolvasták szerintem sokat dobott rajta. 

A női szeméremtest olyan misztikus, hogy még mi nők sem igazán szeretünk beszélni róla. Tudjuk, hogy van, hogy egy örömforrásunk, és jobb esetben azt is, hogyan juttathatjuk el magunkat a csúcsra. De rengeteg nő van, aki még sohasem látta a saját nemi szervét. A saját vagináját. És, ha jobban belegondolunk annyira el van rejtve, hogy ez nem is meglepő. Aztán ott vannak a gyerekkori tiltások, hogy a magunkhoz nyúlás halálos bűn és társai. Sok nő szégyell erről beszélni, és ha még nem is szégyelli, akkor sem tud mit kezdeni vele. 

Néhány kérdés, ami felmerül a műben is: 

- "Mit mondana a vaginád, ha beszélni tudna?"
 - "Mit viselne a vaginád, ha felöltözne?"

Kérdések, amiket most én teszek fel, de gondoljunk csak bele, mennyire mindennapi dolgok.

- A vaginád mire vágyik?

- Szeretné, hogy minden harmadnap megkínozd egy éles borotvával?

- Tetszik neki, hogy egy szűk tangában kell sínylenie egész álló nap?

- Szereti, hogy egy misztikus helyként kezeled? 

Szerintem egyszer minden nőnek érdemes lenne végighallgatnia a Vagina Monológokat, vagy megnézni az előadást, mert elgondolkodtató, megmosolyogtató, megdöbbentő, zavarba ejtő. Besötétíteni a szobát, meggyújtani néhány gyertyát, majd elfeküdni az ágyon és csak hallgatni. Lehet elindul néhány könnycsepp az arcokon, de még az is meglehet, hogy épp a kis kacsó indul el vándorútra. Egyre lejjebb és lejjebb. ODA. LE…ahova „nem szabad”, és mégis. Miért ne lenne szabad? Hiszen a miénk!