Átkozottak egy elátkozott világban IV.fejezet/3.rész

Egy percet nem aludtam az éjszaka. Csak forgolódtam, és a plafont bámultam. Még mindig nem tudtam elhinni, hogy megpróbált elcsábítani. Most meg mellettem alszik. Egy ágyban alszok a pszichológusommal. Ez tiszta dili! 

Ennek fényében a reggel elég érdekesen alakult. Amikor felébredt, nyújtózkodott egyet-kettőt, majd amikor észrevett, hogy mellette fekszem, elmosolyodott és átkarolt. Komoly fejjel ránéztem, felhúztam a szemöldököm, és kértem, hogy ezt inkább mellőzzük. Habár örült volna, ha beadom a derekam, de nem volt sem hülye, sem érzéketlen, így felfogta, amit mondtam neki, olvasott a sorok között is, így nem is próbálkozott többet.

Különös módon, a csábítási kísérletét leszámítva, hihetetlenül jól éreztem magam a társaságában, és a házában. Teljesen kizártam a külvilágot, eszembe sem jutott, hogy bárhova is mennem kellene, bárkit is értesítenem illene. 

A napjaink abból álltak, hogy délelőtt együtt főzőcskéztünk, vagyis én inkább kuktáskodtam mellette, megmostam, összeaprítottam a hozzávalókat, ő pedig fűszerezte és elkészítette azt. Aztán megebédeltünk, délután pedig ejtőztünk a teraszon egy jó fekete és néhány cigi mellett. Esténként pedig, miután szóvá tettem rossz érzésemet a közös ágyban való nyugovóra térés miatt, megkaptam a vendégszobát. Így már sokkal nyugodtabban teltek az éjszakáim. Különös mód, szinte minden éjszakát végigaludtam, és reggel kipihenten ébredtem, amire már évek óta nem volt példa.

 Kellemesen elszaladtak a napok, észre sem vettem, hogy már másfél hét is eltelt. A rengeteg beszélgetésnek hála, kinyitott a lelkemen egy zsilipet, így már rég elfeledett, és felhalmozott problémákat sikerült feldolgoznom, bár a heves természetemet nem tudta megváltoztatni. S már ez is épp elég pozitívum lett volna, nemhogy az, hogy még sikerült egyfajta baráti viszonyt is kialakítanunk. A leszbikusságról, az első este történtekről viszont egy szó sem esett ottlétem alatt, így nem tudtam meg, hogy vajon mi is lehetett ez a közjáték. Ma délutánra viszont egyfajta búcsú meglepetést tervezett nekem. Kíváncsian vártam, vajon mit találhatott ki. Először arra gondoltam, lehet újra bepróbálkozik, és sztriptizel nekem egyet, de nagyon mellélőttem.

***

Mellém lépett, átkarolt, majd megszólalt azon a már jól ismert lágy hangján.

-Felkészültél Maio a meglepetésre? – s elmosolyodott, miközben az arcom fürkészte.

-Nem is tudom, de valószínűleg igen. – bazsalyogtam én is.

-Nos, remélem nem veszed zokon, de úgy gondoltam, hogy az az idő, amit nálam töltöttél tökéletes terápiás tábor volt. De le is kellene valahogy zárni, hogy ne csak kellemes élményekkel gazdagodj, hanem azt kellene elérni, hogy a gondjaid javát itt, ezek között a falak között hagyd. Mit gondolsz?

-Hűha! Megijesztesz! Mire készülsz? -Kicsit elkomorodtam, mert nem számítottam valamilyen terápiás hókuszpókuszra.

-Nem kell félned, Maio! Csupán elhívtam egy kedves barátomat, aki egy igen híres hipnotizőr szakember. Szeretném, ha előcsalogatnánk a múltbeli sérelmeid, és megszabadulnál tőlük. 

-Nem is tudom…hipnotizáltatni akarsz? - szemeim lángoltak, és bár elkezdett fortyogni a dühöm katlanja, mégsem tudtam tiltakozni. Lehet máris megbűvölt valamivel. De már nem tudtam mit mondani, mert megérkezett a híres hipnotizőr. Olyan hatvanas öregúr lehet, méregdrága szürke öltönyben és kalapban. Ajajj, mit fognak ezek csinálni velem!

-Jó napot kívánok kedves Mónika! – nyújtotta kezét, amit ugyan elfogadtam, de a megnevezés tovább növelte aggályaimat a pasassal szemben.

-Ha lehetne inkább Maionak szólítson. Ez a nevem. – Látszott, hogy össze van zavarodva az információktól, plusz az a tény sem emelt nála magasabb szintre, hogy nem fogadtam a köszönését.

-Rendben, Maio! Azt hiszem tudja miért vagyok itt. Szerintem kezdjük is el.

***

Átvonultunk Mrs. Agyturkász dolgozószobájába, ahol eddig még nem is jártam, hiába töltöttem nála másfél hetet. Gyönyörűen berendezett, elegáns iroda volt. Antik bútorokkal és rengeteg könyvvel. A hatalmas ablak alatt, pedig egy dívány árválkodott, ami csak arra várt, hogy kényelembe helyezzem magam rajta. 

Mrs. Agyturkász mellém állt, megfogta gyengéden a kezem, és kért, hogy feküdjek le a díványra. Egy halk morgás kíséretében engedelmeskedtem, és lehuppantam. Az idős úr pedig leült velem szemben egy székre és előkészítette az ingáját.

-Nos Maio, kérem, hogy most vegyen egy mély levegőt, és próbálja meg magát elengedni amennyire csak tudja. Nagyon jó! Egy ingát kell majd követnie a szemével, ezután hipnózisba fog kerülni, és megtudhatjuk mi az, ami miatt olyan gondterhelt. Van valami kérdése esetleg? – Nézett rám komoran, és feltolta orráról a szemüvegét.

Ideges lettem, mert nem akartam, hogy belém lásson, és esetleg olyat is megtudjon, amit nem kellene, ráadásul még mindig nem tudtam elhessegetni azt a keserű érzést, ami mindig rám telepszik, valahányszor meghallom a polgári nevem. Már nem csak ideges voltam, hanem zavart, és feszült is, ezért teljesen váratlanul felpattantam, és hangosan kifakadtam.

-Na nem! Nem fog analizálni, meg kutakodni a gyerekkoromba! Hallottam már pont elég sztorit a hipnózisról. – Azzal a lendülettel feltéptem az ajtót, a másik szobában összeszedtem a holmijaim és úgy viharzottam el, mint akit ágyúból lőttek ki.

***

Lassan baktattam a szűk utcán, egyik cigit szívtam a másik után, és szörnyen fáradt voltam. Nem a testemben éreztem a fáradtságot, hanem az agyamban. Egyszerűen betompultam. Nem bírtam gondolkodni. A legjobb gyógyír az lett volna, ha leiszom magam, de egy fillér sem volt nálam, így az ötlet eleve halott volt. Egyik lábam tettem a másik után, és szörnyen lassan fogytak a macskaköves út koromfekete kockái. Végre megérkeztem a házamhoz, és a kulcsomat kerestem. Szokás szerint. Valamiért a kulcsok nem jó barátok. Mindig elhagyom őket félúton. Tíz izzasztó perc után kattant a zár, és elém tárult a lépcsőház sötét körvonala. Feltántorogtam az irgalmatlanul hosszúnak tűnő lépcsősoron, várva a megváltásra, hogy ruhástól zuhanhatok az ágyamba. De ez a terv is elbukott, már akkor mikor megszületett a fejemben.

***

*A kép a bloomington című film egyik jelenetét ábrázolja.