2012. július 27., péntek

Nálam járt Lolita



Mielőtt lopással vádolnának meg, el kell mondanom, hogy a postnak semmi köze nincs Sinara hasonló történetéhez. Ugyanis a találkozó már hetek óta le van szervezve, és egyrészt szexualitásnak nyoma sem volt, másrészt a Sinara történetétől teljesen eltérően a lényege az volt, hogy találkozzon két ember, akiknek többek között hasonló az érdeklődési köre, valamint akik eddig csak a virtuális világban léteztek.

Bezony ám! Meglátogatott Lolita. Lolita egy igen kedves, hűséges olvasóm, akivel már egy jó ideje folytatunk eszmecserét. Hónapokkal ezelőtt Ő keresett meg, írt „levelet”, és azóta már jó pár üzenetet váltottunk, majd jött egy hirtelen ötlet, mi lenne ha?  

Van abban valami, amikor találkozik blog író, és olvasó, de nem ilyen kontextusban, hanem, mint két hasonló korú, érdeklődésű, nemű és irányultságú ember. S mégsem lehet teljesen elszakítani egymástól a dolgokat, hiszen az író kiad bizonyos információkat, amikből az olvasó összeállíthat egy képet a másik emberről. Aztán egy esetleges találkozás megmondja mennyire sikerült reális egészet elképzelni. Ekkor a találka hozhat negatív és pozitív irányú csalódást is. Vagy a mi esetünkben inkább egyfajta AHA, pont így képzeltem! érzést. S a hosszas üzenetváltásoknak köszönhetően nem csak adtam, hanem kaptam, így nem álltam szorongva, elveszettként, hiszen egészén jól sikerült megismernünk egymást az üzeneteknek hála. 

Nos, mint mondtam, már egy jó ideje terveztük ezt az alkalmat, és hála a magasságosnak, sikerült is kivitelezni. Ezt fontos megjegyezni, hiszen nálam ez igen ritka, amikor sikerül valamit elsőre összehozni. A kis családomnak köszönhetően mindig hat milliószor kell átszerveznem a programjaimat. No de vissza. Idegesen ácsorogtam a váróteremben, nagyon féltem, hogy nem fogom megismerni és jól beégek. De mivel nem láttam sehol, így inkább a peronon várakoztam, és amint befutott a vonat, már az ablakból integetett. Egy óriási kő esett le a szívemről. Túlestünk a köszöntésen, és már úton is voltunk. Zavartságnak semmi nyoma nem volt – Talán csak egy egészen picikét. Szétszedtem a kormányművet, és a topomból kihúztam valahogy a cérnát. – és oldottan tudtunk beszélgetni. Lolita megtapasztalhatta, hogy nem csak írni tudok terjedelmesen, hanem beszélni is. De azért őt is hagytam szóhoz jutni. XD Megismerhetett egy karaktert a blogból, és a régi óvodámat. A nap, inkább délután javarészét pedig egy csodás környezetben töltöttük, majd azért, hogy legyen egy kis kaland is a találkában, felmásztunk egy jó kis kilátóba. Aminek viszont nagyon örültem, hogy a beszélgetésünk, és egyáltalán az együttlétünk nem volt erőltetett, kényszeredett, hanem teljes mértékig el tudtuk magunkat engedni, és önfeledten tudtuk cseverészni. Nem tudom, hogy ez igazából a megelőző beszélgetéseknek köszönhető, vagy csupán csak így „reagáltunk” egymásra. Mindegy is, a lényeg, hogy csudi jó volt az együtt töltött pár óra. Leszámítva a „Bándy Kata esete” miatt is, fellépő aggodalmamat, hogy épségben hazaérjen, és ne legyen semmi gond.
Fantasztikus nap volt a tegnap, és igazán hálás vagyok neki, amiért egy ilyen hosszú utat bevállalt miattam. Remélem kedves Lolita is jól érezte magát, és nem riasztottam el a „valódi” lényemmel. :)

9 megjegyzés:

  1. Tőlem a legtávolabb áll, hogy lopással vádoljalak. Sőt, még örülök is neki, hogy olvasol és megihlettelek, vagy, ha még ennyi hatásom se volt, "csak" annak, hogy sikerült egy jó találka.
    Viszont megjegyezném, hogy nem különbözött ez annyira a mi indítékainktól. Hasonló korú (bár ebben a korban azért számít az az 5 év), beállítottságú, érdeklődésű emberek megismerkednek. A szexualitás csak mellékes fejlemény. A különbség ennyiből láthatóan csak az apropó.
    De, mint mondtam, engem az se zavarna, ha rólam másoltad volna.
    És a "reklámot" is nagyon köszönöm. :)

    VálaszTörlés
  2. Nem is rád gondoltam, hogy megvádolsz, de azért nem esik az olyan jól senkinek, ha szinte kopírozzák a sztoriját. :) Épp ezért, aki olvassa a Te blogod is, az felkaphatja a fejét, hogy: "Jéé, én ezt már olvastam valahol!" Pedig tényleg a te történeted születése előtt jóval le lett ez már beszélve, csak hát most került rá sor.
    A "reklámot" pedig nagyon szívesen, máskor is. :) És...valóban megihlettél, ha nem is e post kapcsán. Tetszenek a fordításaid is, de a saját sztorijaid még jobban. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen. Ez nagyon sokat jelent nekem.
      Ha esetleg lenne valami észrevételed a történeteimmel (akár sajátokkal, akár fordításokkal) kapcsolatban, amin esetleg tudhatok változtatni, nagyon örülnék, ha leírnád oda megjegyzésbe.
      De akár így, akár úgy, mindenképp maradok továbbra is lelkes olvasód. ;)

      Törlés
    2. Természetesen kommentelni fogok, de semmi olyan megjegyzésem nincs, hisz profi vagy Te ebben! ;)
      Nagyon örülök, hogy olvasol, és tanácsaiddal segítesz! Köszönöm! :)

      Törlés
    3. Erősen kétlem, ha profi lennék. De ha mégis, akkor is jól esik néha egy kis dicséret, és hasznos, ha kiemeled, mi tetszett, mert akkor azt továbbgondolva még jobb történeteket fogok tudni írni. :)
      Amúgy, távol álljon tőlem, hogy sürgesselek, de jutottál már valamire a becenevekkel?

      Törlés
    4. Igen, gondolkodtam, és amint eszembe jutott egy feljegyeztem Neked! :)
      Nos lássuk csak!

      Izabella-Izi,Ibella,Péter-Pedró,Pitó,Petosz, Attila-Atus,Atu,Athosz,Atikosz,László-Lala,Lájító,Szilárd-Sziló,Szilínyó,Szisz, SzLord, Pepitó, Pepi, Pancsó, Mimó, Lele, Lil, Dondó, Mikitó
      Most így ennyi jutott eszembe, de majd inkább küldök email-ben, mert vannak olyan becenevek is, amiket sűrűn használok, és simán levágható ki is vagyok. :)

      Törlés
    5. Nagyon szépen köszönöm.
      Semmi probléma, ha mailban küldenéd. Én ugyanúgy örülök neki.

      Törlés
  3. Háló! Miről van itt szó, mert én lenni külföldi diák! :-)

    VálaszTörlés
  4. Hát szia! Miről meséljek neked kedves külföldi diák? :D

    VálaszTörlés