Nos, Maio nyaralni megy, én pedig már alig várom, hogy megérkezzen a csomagom, mely a Verazéletből és a Vagina monológokból fog állni. Remélem kellemesen feltölt majd, és jön egy adag ihlet is.
Rám férne, mert még a fotósorozatommal sem állok sehogy, és szellemileg is nullán vagyok. Ha már nyaralni nem is megyek, és munkám sincs – még sincs időm semmire –akkor legalább valahogy máshogy be kellene hozni a lemaradást.
Mostanában eléggé feszült vagyok, és lassan inkább egy házisárkányra hajazok. Tegnap olyan erővel kevertem a palacsintát, hogy azt bármelyik háziasszony megirigyelte volna. Két perc alatt gyönyörű, és ínycsiklandó tésztát sikerült összehoznom. Aztán összeroppantottam teljesen véletlenül egy tojást a kezemben, majd kiborítottam az olajat…mindezt a kapkodás és az agybaj miatt. Totális őskáosz uralkodott a konyhában. A plafontól a csempéig.
Nyilván tudom mi bánt, azt is mi játszódik most le a fejemben, de mindenhez idő kell. Ahhoz viszont, hogy ne ordítsak le mindenkit, és ne szóljak be mindenkinek, óriási erőre és önfegyelemre vagy szükség. Nem tesz jót a sok itthon töltött hét. Lassan hárpia lesz belőlem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése