Átkozottak egy elátkozott világban IV.fejezet/2.rész

-Haragszik most valakire? – kérdezte fáradhatatlanul a nő, miközben kávéját kavargatta.

-Nem is tudom. – Pár másodpercig gondolkodtam a kérdésen, mert még csak most kezdett tisztulni a tegnap este, így össze kellett raknom az érzéseimet. - Igen, haragszom. Haragszom a barátnőmre, mert kukkolt, és mert beleavatkozott a kapcsolatomba. – fortyogtam.

-A kapcsolatába? Azt még kapcsolatnak lehet nevezni Maio?

-Nem tudom, de akkor is…semmi joga nem volt hozzá.

-Ha a barátnője lett volna ilyen helyzetben, Ön nem tette volna meg érte ugyanezt?- dobta fel a labdát határozottan.

-Mit? Én nem kukkoltam volna. – Szökött fel a szemöldököm a homlokom közepére, miközben a kezemmel egy hatalmasat csaptam az asztalra, mintegy nyomatékot adva a mondandómnak. A nő megijedt, és szigorúan nézett rám. Most először láttam Őt idegesnek. Látszott, hogy nem a tervei szerint haladt a beszélgetésünk, de én egy percig sem ígértem, hogy jó páciense leszek.

***

Miután megvacsoráztunk Mrs Agyturkásszal, elkezdtem gondolkodni az elmúlt este fényében, hogy vajon miért tart a saját házában, amikor ön és közveszélyes állapotban voltam? Vajon miért nem vitetett el a pszichiátriára? Ráadásul a gyerekei hol vannak? Még iskolaidő van. Nagyon furcsa volt nekem az egész helyzet, és hiába töprengtem nem tudtam összerakni a képet. A választ a bársonyos, hűvös éjszaka hozta el.

Már épp, hogy szálltam volna ki a zuhany alól, amikor észrevettem, hogy az ajtónak támaszkodik, és figyel engem. Azt hittem infarktust kapok, mikor megláttam. Jó, hogy látott már meztelenül, nah de akkor is. A jelenléte frusztrálttá tett.

-Gyönyörű tested van. – törte meg a csendet lágyan.

-Köszönöm, de…de mit keres itt?- Annyira zavarba jöttem, hogy hirtelen nem is tudtam mit mondjak, vagy kell e mondanom valamit.

-Csak hozni akartam tiszta törölközőt, aztán…csak megcsodáltalak. 

-Értem. – Szerintem ő is érezte zavaromat, és valószínűleg látható is volt, ahogy a fejem búbjáig elpirulok. Azért nem mindennapi, hogy elcsavarja az ember fejét a saját pszichológusa. Egyre közelebb jött, s minden egyes lépésénél egyre jobban remegtem. Nem tudom mi ütött belém. Máskor lazán bevállaltam bármilyen kalandot, de az a tudat, hogy ez a nő majdnem az anyám lehetne, ráadásul még a pszichológusom is, kicsit … nagyon visszavetett. Csak álltam a zuhany alatt csurom vizesen, lábaim pedig úgy zizegtek, mint a nyárfalevél. Odalépett hozzám, és egy törölközővel elkezdett szárazra törölni. Közben pedig a fülemhez hajolt, és belesúgott valamit:

-Teljesen felizgattál tegnap Maio. El sem tudod képzelni mennyire. – Hangja szörnyen vágyakozónak tűnt. S minél inkább érezte a feszültséget bennem, annál inkább begerjedt.

-Én…én…én nagyon részeg voltam. Nem tudtam mit csinálok. – Próbáltam mentegetőzni, hátha abbahagyja, de nem jártam túl sok sikerrel. Hát ez az. Ezért tartott itt, hogy megkaphasson. Állt össze a kép. De mire bármit is mondhattam volna karon fogott, és a hálószobájába vezetett.

Rálökött az ágyra, ledobta a hálóköntösét és mellém feküdt. Soha nem éreztem magam még így, mint most. Legszívesebben kiugrottam volna az ágyból, és rohantam volna haza, amilyen gyorsan csak tudok. Pedig nem volt csúnya nő. Simán letagadhatott volna 10 évet is. Bőre feszes volt, teste izmos. Mellei pedig formásak és méretesek. Mivel érezte a feszültségemet simogatni kezdett, hogy oldódjak kicsit, majd közelebb hajolt és megcsókolt. Finom puha volt az ajka, de mégis tőrdöfésként hatott ez most rám. Elhúzódtam, és felültem. Ő pedig egészen nyugodtan mögém ült, és átkarolt.

-Ne félj, kicsi lelkem! Tudom, hogy érzel, de nem kell aggódnod! – Még közelebb csúszott hozzám, úgy, hogy éreztem melleit a hátamon, majd megfogta a kezem. Kicsit megnyugodtam, de a szívem majd kiugrott a helyéről. Kedves volt, aranyos, jó szakember, és ha más körülmények között találkozunk simán szexeltem volna vele, de így…így nem ment.

-Ez nem megy nekem. Ön…a pszichológusom, és nekem…nekem így….így nem fog most menni. Ne haragudjon! – Fel akartam állni, hogy felöltözök és elmegyek, de visszahúzott az ágyba, és kért, hogy maradjak. Megígérte, hogy nem történik semmi, amit nem akarok, de maradjak. Nem tudtam mást tenni, vagyis inkább nem volt erőm mást tenni. Így, maradtam.